Mi abban hiszünk, hogy minden ember születésekor magával hoz egy hivatást. Egy földi küldetést, amiben örömét leli, kihívást jelent számára, embertársai számára fontos és szükséges. Valójában ez egy tehetség, amivel megszületünk. Ez a tehetség egy lehetőség az egyénnek, arra, hogy valami olyat csinálhasson élete során, amiben örömét leli. Mindenki tehetséges valamiben, csak nem mindenki tudja, hogy miben. Kiskorban, ha a környezet segíti a kibontakozást, könnyen, hamar megtaláljuk az utunk, de van, hogy hosszú éveken át keresgélünk, keressük önmagukat. Akik, szerencsések hivatásból dolgoznak, akik nem, munkába járnak. De ez már egy másik írás témája lehetne. A hivatás szóra a Google a pedagógus szakmát dobja fel elsőként. Ezért úgy gondolom, hogy vannak olyan szakmák, amik csak és kizárólag hivatásból űzhetők, és vannak olyanok is, amik kevesebb elhivatottságot követelnek. De minden bizonnyal minden szakma megköveteli és megérdemli, hogy hivatásként tekintsünk rá, mégis abban mindannyian egyetértünk, hogy vannak olyan foglalkozások, amelyek az emberi lét, sőt az élet fennmaradását szolgálják. Olyanok, amik nemesebb és magasztosabb célokért küzdenek.
A gyógypedagógiai asszisztens kétségkívül, ilyen foglalkozás. Hivatás. A gyógypedagógia pályán csak azok állják meg a helyüket, akiknek belső motivációja, hogy segítse embertársait, és meggyőződése, hogy szakmai tudásával érdemben tudja támogatni a speciális nevelési igényű vagy fogyatékkal élők folyamatos fejlődését.
Felelősség, türelmesség és hit. Ezen helyes értékek mentén cselekedve, és valamilyen felsőfokú végzettségű szakember irányításával a gyógypedagógiai asszisztens feladata a sajátos nevelési igényű társaink segítése. Pszichológiai szempontból az „én” pozitív megélésének segítésével foglalkozik, s ha jobban belegondolunk, azon dolgozik, hogy más emberek esélyegyenlőségét növelje, megkönnyítse az életüket és a velük való élést.
A sajátos nevelési igényt szakértői bizottság állapítja meg, azoknál az embereknél, akik mozgásszervi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, egyéb pszichés fejlődési zavarral, figyelemzavarral, magatartásszabályozási zavarral, hiperaktivitással küzd, több fogyatékosság előfordulása esetén halmozottan fogyatékosak.
Az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (EGYMI) szerint Európa népességének mintegy 10-15 százaléka valamilyen fogyatékosággal él. Az Európai Unió erős társadalmi elkötelezettséggel áll ki mellettük. Az ENSZ 1982-es világprogramját (Egyezmény a gyermekek jogairól), ami biztosítja integrált formában az egyenlő alap-, közép- és felsőfokú képzést az azt igénylők számára, Magyarország 1993-ban fogadta el. És ekkor a törvény azt is kimondja, hogy nagy szükség van a speciális iskolarendszerű intézményekre is, mivel egyesek igényeit a többségi iskolarendszer nem tudja kielégíteni. Ezért a törvény ratifikálása óta megsokszorozódott a gyógypedagógiai asszisztensek szükségszerűségé a piacon. Így az elhelyezkedésben is sok lehetőségük van azoknak, akik gyógypedagógiai segítő munkatárs OKJ-s 54 140 01 számú bizonyítvánnyal rendelkeznek.
A gyógypedagógiai asszisztens minden esetben a munkáját valamilyen felsőfokú végzettségű szakember irányítása alatt végzi, általában ez a szakember a gyógypedagógus.
Az asszisztensekre szükség van a pedagógiai szakszolgálatoknál – a korai fejlesztés területen, ahol olyan 5 évesnél kisebb gyermekek és családjaik segítségére lehetnek, akiknek a fejlődése eltér a velük azonos korúakétól. Olyan köznevelési intézményekben, óvodákban és iskolákban, amik sajátos nevelési igényű gyermekeknek lettek kifejlesztve, valamint a fogyatékos személyek nappali intézményeiben, gyermekvédelmi intézményekben, nevelőotthonokban, diákotthonokban és lakóotthonokban. Dolgozhatnak integrált és szegregált nevelést, oktatást végző intézményekben egyaránt. Ezek mellett nyári táborokban, erdei iskolákban és napközis táborokban is.
Attól függően, hogy milyen intézményben dolgoznak, és milyen mértékű fogyatékossággal élő emberekkel foglalkoznak, munkájuk kis mértékben eltérhet, de alapjaiban általános és speciális gyógypedagógiai feladatokat látnak el, gondozói feladatokat végeznek. Közreműködnek a higiénés szokások kialakításában, valamint a közösen végezhető munkatevékenységekben. Együttműködnek a családokkal, nevelési tanácsokkal látják el őket, betartják a titoktartási kötelezettséget. Segítenek a személyiségük fejlesztésében, a szociális kapcsolataik megnyílásában, nevelik és oktatják őket. Elősegítik a korrekciót, rehabilitációt, segítenek kidolgozni és alkalmazzák a speciális eljárásokat és terápiákat. Érdekességképpen, egyik ilyen terápia lehet a zeneterápia, mivel pozitív érzéseket ébreszt, így elősegíti a rehabilitációt, hisz a pozitív energiák gyógyítják az embert. Az asszisztensek munkáját a gyógypedagógia szellemisége hatja át, amihez elengedhetetlen a pedagógiai és pszichológiai tudás.
Valójában ők a fogyatékkal élők legfőbb támaszai. Ők a normális élethez vezető kapcsok, hisz a gyógypedagógiai, konduktív, pszichés nevelésük produktívan hat a személyiségükre, az édesanyjukkal való kapcsolatra, és nagyban segíti a beilleszkedést.
A társadalomnak fontos, másoknak hasznos és tiszteletreméltó küldetéssel születtek azok, akik a gyógypedagógiai asszisztensi hivatást választják.
Hihetetlenül fontos, hogy figyeljünk egymásra, törődjünk egymással, segítsünk egymáson.
„Segítsünk másokon! Mert a mások is mi vagyunk.” /Martin Luther King/