5 kérdés, 5 válasz című sorozatunkat azért indítottuk el, hogy ezáltal az érdeklődők közelebb kerülhessenek előadóinkhoz, megismerhessék szakmai előmenetelüket és törekvéseiket, ezáltal megpillantva az embert a pszichológusi, pedagógusi, szociálpedagógusi, mediátori vagy éppen orvosi cím mögött. A kérdéseket ezúttal dr. Almási Kitti, klinikai szakpszichológusnak tettük fel, akit állandó televíziós szakértőként, illetve sokszínű előadásairól is ismerhetünk.
1. 2000 óta egészen a 2007-es bezárásig az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet munkatársa volt. Mennyiben hatottak ki az ott tapasztaltak a későbbi munkásságára?
Úgy gondolom, minden szakembernek kellenek az osztályon eltöltött évek, mert ott látható (jó esetben), hogy csapatmunkára van szükség ahhoz, hogy jól segítsünk. A mai napig rengeteg kollégával tartom a kapcsolatot, és küldök tovább mindenkit, ha az adott problémában mástól jobb segítséget kaphatnak a hozzám fordulók.
2. Az előadásai témája általában a különböző párkapcsolati problémák, a kommunikációtól az elengedésig. Általánosságban elmondható, hogy nekünk magyaroknak döcögősek a párkapcsolati szokásaink?
Feltehetően nem csak a magyaroknak, hanem más országokban is óriási méreteket ölt a hűtlenség, válás, társas magány stb. problémája.
3. Ön hosszú évek óta magánpraxist folytat. Feldmár András egyszer azt mondta, a magyarok nagy része még mindig azt hiszi, hogy pszichológushoz csak a hülyék járnak, holott ez épp az okos ember kiváltsága, aki felismerte, hogy segítségre van szüksége, és mer is kérni. Van ennek igazságtartalma? Látni arra valamiféle tendenciát, hogy ez miképp változott, változott-e az elmúlt évek során?
Én nem panaszkodom, azt látom, hogy az értelmiségiek nagy része már felismerte és él is ezzel a lehetőséggel, hiszen jóval sikeresebbé válnak az élet más területein is, ha a lelki problémáikat rendezik. Ami megnyugtató, hogy a korábbi tendenciától eltérően a férfiak is nagy arányban veszik igénybe pszichológus segítségét.
4. Következő nálunk tartandó előadása a Konfliktus és kompromisszum címet kapta. Mit várhatunk azon az estén?
Bízom benne, hogy rá tudunk nézni néhány jellemző élethelyzetre, kommunikációs gubancra, melyek kapcsán sokan magukra ismernek. Ha megfogalmazzuk ezeknek a folyamatoknak a mögöttes mozgatórugóit, az segítség lehet abban, hogy megkérdőjelezzük az addigi problémáinkat, és új oldalról közelítsük meg azokat.
5. Ha egyetlen dolgot változtathatna az emberi természeten, mi lenne az?
Az ember-ember elleni erőszakot szívesen kivenném a képből.