Pálvölgyi Gabriella írása
Idestova másfél éve oktatok dajkákat. Számomra, aki 33 évet töltött a pályán, ez már afféle hobbivá vált. Mindig is vágytam arra, hogy hivatásomban szerzett tapasztalataimat, tudásomat átadhassam olyan embereknek, akik szeretnének gyerekek közt dolgozni.
A tanfolyamokon igyekszem nagyon közvetlen, konstruktív tanulási helyzetet teremteni.
Mit jelent ez? A tananyag feldolgozása közben rengeteg példával, történettel teszem szemléletessé, érthetővé az elméletet. Sokszor lehetőség van a személyes élmények és tapasztalatok megosztására, és a kötetlen eszmecserére is ezáltal.
Tapasztalatom az, hogy az első-második alkalom után a tanuló csoportok közösséget alkotnak, szívesen és aktívan vesznek részt az órákon. Csoporton belül nyíltan mesélnek élethelyzetekről, megélt eseményekről.
Szituációs helyzetek során, problémafelvetéseken keresztül szinte egymástól tanulunk.
Sok könyvet, újságcikket ajánlunk egymásnak, ami segít megérteni, mivel teszünk jót a gyermeknek, milyen tanácsokkal segíthetünk a szülőknek.
Megismerjük az óvodás gyermek testi- és személyiségfejlődésének állomásait, összefüggéseit, játéktevékenységét vizsgáljuk, és magyarázatot keresünk viselkedésének alakulására (pl. szorongás, agresszió).
Vizsgázott győri csoportunk
A gondoskodás, gondozás, segítés különféle módjait vesszük sorra, továbbá mindazon feltételeket, melyek biztosítják a 3-6 éves gyermek egészséges testi-lelki fejlődését.
Számomra különösen érdekes megismerni az emberek tanulási motivációját, miért is jelentkeztek erre a tanfolyamra.
A teljesség igénye nélkül íme néhány válasz:
– Teljesen más területen dolgozom, de nagyon szeretem a gyerekeket, saját gyerekeim felnőttek, hiányzik a velük való törődés.
– Anya lettem, sokat sétálunk az óvoda környékén, látom, hogy milyen szeretettel bánnak velük, úgy szeretnék én is köztük lenni.
– Nagymamaként sokszor megyek az unokámért, olyan jó az óvodába belépni, annyi kisgyerek, és milyen aranyosan beszélgetnek, így elhatároztam, hogy dadus leszek.
– Szabadidőmben szívesen elkísérem gyermekeim csoportját, osztályát kirándulásokra, színházba, így feltöltődök, ha velük vagyok, és becsülöm azokat, akik ezt a hivatást választották, így én is közéjük akartam tartozni.
Az együtt tanulás során szinte észrevétlenül beépülnek a vizsgatételek, így aki az órákon részt vesz, szinte csak az anyag átolvasása, és felelevenítése után már könnyedén le tud vizsgázni.
Az írásbeli modulzáró feladatlapok teljes mértékben lefedik az órákon átbeszélteket, mi minden konzultációs nap végén összegezzük az aznapi anyagrész legfontosabb pontjait, így segítve az írásbeli vizsga sikerét.
Az utolsó képzési napon a szóbeli tételsor alapján, közösen összegyűjtjük azokat a fogalmakat, hívószavakat, melyek mentén könnyen felkészülhetnek a hallgatók a szóbeli vizsgára.
Oktatóként fontosnak tartom, hogy a szakmai tudás mellett, emberi értékeket is közvetítsek, megerősítsem, támogassam a hallgatókat, így a vizsga napján az utolsó biztató szavak mellett, jelenlétemmel is igyekszem segíteni őket.
Az eddigi tanfolyamok végén minden csoportom sikeres vizsgát tett, sokan megtalálták helyüket és büszkén mesélik, milyen jó dajkának lenni. Büszke vagyok tanítványaimra, hiszem, hogy hozzájárultam sikerükhöz, és tudom, hogy megállják majd a helyüket a pályán.
