Nyitott színpad – Színész és pszichológus kerekasztal beszélgetése

Arisztotelész szerint ahhoz, hogy színházról beszéljünk összesen hat elem szükséges, melyek a cselekmény, a szereplő, ötlet, dal, látvány és nyelv. Lope de Vega spanyol költő a következőkkel árnyalta ezt az évezredeken át fennmaradt definíciót: „három deszka, két színész, egy szenvedély”.

Az ókori, kizárólag férfiak által fémjelzett színi társulatoktól a Shakespeare-féle Globe Színházon, vagy épp Bessenyei György színházi programján át egészen a mai modern színházművészetig egyetlen dolog biztosan nem változott: a színész. A színész, akire mindig szükség van, aki szereplőjének arcot, személyiségének mélységet ad, aki előrelendíti a cselekményt, aki segít a nézőnek azonosulni a karakterrel, aki eljuttatja a közönséget a katarzishoz, a végső tapsviharhoz, miután legördül a függöny.

Színészgenerációk egész sorát láttuk felnőni, kiteljesedni a XX. és XXI. században Gobbi Hildától, Latabár Kálmántól kezdve Sinkovits Imrén, Bessenyei Ferencen, Őze Lajoson át egészen Csuja Imréig, Nagy Ervinig, vagy épp Csányi Sándorig. Legendás szerepek követték egymást Pixi gróftól és a Tizedestől, az Egri Csillagok Török Bálintján át az Üvegtigris Lalijáig, vagy a Kontroll című film Bulcsújáig. Együtt nevettünk a szereplőkkel, együtt búsultunk velük, közösen próbáltuk megfejteni tetteik motivációit, de talán e fantasztikus alakítások láttán elfeledkeztünk magáról a színészről.

Vajon milyen karakter tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valakiből színész váljon? Született tehetség, vagy embertelen szorgalom kell hozzá inkább? Hogyan képesek estéről-estére felvenni ugyanazt a szerepet a színpadon, vagy miként váltanak két teljesen eltérő szerep közt? Lehetséges, hogy valaki „bent ragad” egy szerepben? Milyen kihatással vannak szerepeik a mindennapi életükre, személyiségük változására? Rengeteg kérdés, melyeket mind többféle aspektusból vizsgálhatunk, hisz egyrészt ott van a színházművészet módszertana, az eszközök, és az adottságok, melyeket egy színész magáévá tehet, és ott vannak bizonyos lelki tényezők, melyeket a pszichológia szemüvegén át is górcső alá vehetünk.

Csuja Imre, Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a legtöbben talán Al Bundy, vagy Jose Luis Torrente örökös szinkronhangjaként, az Üvegtigris Csokijaként, vagy a Portugál Kocsmárosaként ismerik, ő azonban talán Shakespeare-darabokban, illetve a görög klasszikusok színpadi változatában érzi igazán otthon magát. Jelenleg az Örkény István Színház társulatának tagja.

Antal Gábor krízisintervenciós tanácsadó szakpszichológus, jelenleg a Magyar Individuál Pszichológiai Egyesület egyik legfiatalabb elnökségi tagja, hosszú évek óta a Best-Work egyik legnépszerűbb előadója, aki eltökélt a pszichológiai népnevelés felé, és minél több aspektussal szeretné megismertetni a hallgatóságot, legyen szó a Burnout szindrómáról, vagy a sorozatgyilkosok lélektanáról.

Színművész és pszichológus most együtt ül asztalhoz egy rendhagyó estén, hogy megismertessék a hallgatóságot azokkal a konfliktusokkal, kompromisszumokkal, egyedi és sajátságot utakkal, melyekkel egy színésznek szembesülnie kell karrierje során, és megpróbálják mindezt több nézőpontból is megvilágítani, megismertetve a nézőket a szerepek mögött megbúvó emberrel.