Érzelmeink logikája | Best-Work

Megosztás Facebookon

Érzelmeink logikája

Március 30-án Dr. Mérő László pszichológus, matematikus tartott előadást Érzelmeink logikája címmel a Tit Stúdió Egyesületben. Ugyan a cím ellentmondásosságát az előadó is kiemelte, de az előadásból kiderült: az érzelmek és a logika szorosan összefügg egymással, érzelmeink szinte minden esetben hatással vannak logikus gondolkodásunkra.

Mérő Lászlót mindig teltház várja nálunk

Mérő Lászlót mindig teltház várja nálunk

William James, az amerikai pszichológia egyik atyja az 1880-as években kezdett foglalkozni azzal, hogy a lélek működése milyen kihatással van a testünkre. Egyes érzelmek ugyanis alapvető változásokat produkálnak a szervezetünkben, ezeket nevezte zsigeri változásoknak. Rájött arra, hogy ha az érzelmeinkről lehámozzuk az összes zsigeri reakciót, tehát az érzelem mögül kivesszük az idegrendszeri változásokat, akkor nem marad semmilyen érzelem. Ebből pedig az következik, hogy az érzelem és az érzelem következménye közötti kapcsolat pont fordítva van, mint ahogy addig hittük: nem azért mosolygunk, mert örülünk, hanem azért kezdünk örülni, mert mosolygunk.

Mérő kiemelte, hogy a zsigeri változások adják a hat alapérzelmet: öröm, bánat, düh, meglepődés, félelem és undor. Ezek ugyanis azok az érzelmek, amelyeket van konkrét idegrendszeri mintája, tehát egy tomográfra kötve bárki idegrendszeri képéről biztosan meg lehet állapítani az alapérzelmek létét. Ezek továbbá azok az érzelmek, amelyek arcberendezéstől, rassztól, életkortól függetlenül bárkin azonnal felismerhetőek. Ezért gondoljuk, hogy ez a hat alapérzelem genetikailag öröklődik, még egy állat is képes őket produkálni. Érdekességként Mérő megjegyezte, hogy a szeretet nem tartozik az alapérzelmek közé, mivel nincs hozzárendelhető, speciális idegrendszeri mintája. A szeretet tehát tanult érzelem, amely alól kivétel talán az anyai szeret, amely lehet genetikai, erről azonban a mai napig vita folyik a tudósok között.

Az érzelmeink hatással vannak a szervezetünkre

Amikor a pszichológia stabil tudománnyá vált, kísérletekkel vizsgálni kezdték, hogy az érzelmek a zsigeri változásokon túl milyen hatással vannak a viselkedésünkre. Az egyik leghatásosabb kísérlet az Ames-szoba, amely egy ferde szoba, a plafon folyamatosan közeledik a padlóhoz. A kísérlet alanya egy lyukon néz be a szobába, és mivel idegrendszere hozzászokott ahhoz, hogy egy szobában a plafon és a padló párhuzamos, ezért a szoba két szélén álló, hasonló magasságú ember közül az egyiket számottevően alacsonyabbnak látja majd. Ez alól egy kivétel van: a szerelmes nők nem tudják szerelmük tárgyát kisebbnek látni, ők azonnal kiszúrják, hogy a szoba ferde. Nagyobbnak már tudják, sőt, a férfiaknál ez a jelenség egyáltalán nem jelentkezik, a tudomány viszont a mai napig nem tudta megállapítani, hogy a szerelmes nőknél miért tapasztaljuk ezt.

További kísérletek során kiderült, hogy a kreativitással járó feladatok hatékony megoldását segíti a feladatot végző személy jó hangulata. A kísérlet alatt a jó hangulatot zenével, napfénnyel és illatokkal befolyásolták, és azt tapasztalták, hogy a jó hangulat serkenti a kreativitást. A kreativitással nem járó, tehát rutinfeladatok megoldására viszont nincs hatással a kedélyállapot. Végeztek kísérleteket is a pénzzel való motivációra is, azt találták, hogy a kreatív feladatok megoldását nem segíti a pénz, de a rutinfeladatokat az alany gyorsabban, hatékonyabban végzi el, ha pénzzel motiválják.

Rosszkedvűen jobban döntünk

Ami igazán érdekes, hogy rossz hangulatban az ember kevésbé fogékony a külső szuggesztióra. Egy autóbaleset képét mutatták két kontrollcsoportnak, majd megkérdezték tőlük, hogy emlékeznek-e üvegszilánkokra a képről: az egyik csoportnál karambolra hivatkoztak, míg a másiknál koccanásra. A karambolos csoport nagyobb része emlékezett szilánkokra, mivel az elménk a karambol szóhoz nagyobb pusztítást társít, mint a koccanáshoz. A kérdésfeltevés tehát külső szuggesztióként befolyásolta a válaszadást. A kísérletet azonban megismételték úgy is, hogy a két csoportot további kettőre osztották: az egyiknél előidézték a rossz hangulatot, a másiknál nem. Az eredmény meglepő lett: a rossz hangulatban dolgozó csoportok pontosabban válaszoltak a kérdésre, mint a jó hangulatban lévők.

Mindig van idő egy-két kérdésre

Mindig van idő egy-két kérdésre

Egy másik kísérletben a memóriát tesztelték. Egy bolt előtt lévő vitrinbe tárgyakat helyeztek, majd vizsgálták, hogy a boltba érkező alanyok hány tárgyra emlékeznek a vitrinből. A rossz hangulatban érkezők (a rossz hangulatot az időjárás és a boltban szóló borongós zene keltette) jobban emlékeztek a vitrin tartalmára, mint azok, akik jókedvűen szemlélték azt. Mérő maga is végzett kísérletet egy egyetemi csoportjában: két előadása közben megérkezett a terembe egy lány, aki megzavarta az előadást. A két alkalom egyikén Mérő direkt rossz hangulatú dolgokról beszélt, a másiknál viszont viccesekről. Mondani sem kell, hogy a rossz hangulatú előadáson ülők jobban emlékeztek a lány ruhájára, mint humoros órán ülők.

Sőt, Mérő egy tanítványa az érzelmeknek az értékítéletekre vonatkozó hatását figyelte meg. Egy kísérlet alatt az alanyok posztereket válogattak és meg is kapták azokat. Megfigyelték, hogy azok, akik rosszkedvűen választottak posztert, messze nagyobb aránnyal rakták ki azokat a szobájuk falára, mint azok, akik jókedvűen választották azokat. Ugyanez az eredmény ismétlődött meg egy olyan kísérletben, ahol az alanyoknak gombnyomással kellett jelezni, hogy a hirtelen felvillanó képeken fegyvert látnak-e, vagy sem. A rosszkedvű alanyok nagyobb pontossággal találták el, hogy mi látnak a képen.

Az evolúció nem tervez, hanem gányol

Mérő felvázolta az érzelmek három típusát. Az elsődleges emóciók a külvilágból jövő ingerek hatására jelennek meg bennünk és genetikailag kódoltak. A másodlagos (kognitív) emóciók azok, amelyek a saját gondolataink hatására jelennek meg bennünk, ezeket meg kell tanulni, míg a harmadlagos emóciókat saját identitásunk, önazonosság-tudatunk alapján érezzük.

Ezután hosszan fejtegette, hogy az evolúciónak nincsenek költséghatékonysági szempontjai, nem logikusan tervez, hanem össze-vissza gányol, az evolúciót ugyanis nem érdekli az eredmény: az élet majd eldönti, melyik egyed él tovább. Emiatt lehet az, hogy a háromféle érzelemtípus egyazon idegrendszeri csatornán fut, az evolúció ugyanis nem különítette el azokat. Téves tehát mindazon elmélet, például Descartes-é, amely szerint a lelkünk és a testünk két külön működő entitás. Az idegrendszerünk, így a gondolkodásunk ugyanis kibogozhatatlanul össze van kötve az érzelmeinkkel.

A történelem is számos példát hozott arra, hogy emberek hogyan befolyásolták saját munkájukat a hangulatukon keresztül. Schiller rohadt almákkal rakta magát körbe írás előtt, mert rájött, hogy ihletet kap a rossz hangulatú bűzben. Stendhal unalmas törvénykönyveket olvasott írás előtt, sőt, Mérő személyes példáját is megemlítette: egy barátja sosem gondolkodik stratégiai kérdésekről a kényelmes céges autójában, mivel jó környezetben rosszabb döntéseket hoz az ember. Ennél a pontnál lett érthető az előadás címe: az érzelmeink logikája nem azt takarja, hogy az érzelmekben lenne bármilyen logika, sokkal inkább azt, hogy a logikában mindig van érzelem, a lelki működésünk elválaszthatatlanul függ a testünktől, és minden egyes logikai döntésünk mögött ott vannak a pillanatnyi érzelmeink.

Topolay Gábor írása