123RF

18 év után került elő egy gyermekrablás áldozata

Nagy port ver fel a közvéleményben, mikor egy gyermeket elrabolnak és még nagyobbat, mikor rábukkannak – gyakran hosszú évek múltán – a már felnőtt gyermekre. Miért rabolták el, mit érez a megtalált “gyermek” és min megy keresztül a valódi családja? A közvéleményt a “mi lesz utána” gondolat izgatja.

Kamiyah Mobley (középen), elrablása után 18 évvel találkozott először vér szerinti szüleivel (Fotó: Facebook)

Kamiyah Mobley (középen), elrablása után 18 évvel találkozott először vér szerinti szüleivel (Fotó: Facebook)

Számos ilyen esettel találkozhattunk leginkább a médián keresztül informálódva, ahol tényközlés és bulvár hírek záporoznak ránk. A történelem lapjaira számtalan gyermekrablás története került fel. Köztük híresült el Kaspar Hauser története, akit 1812-ben valószínűsíthetően a badeni nagyhercegi házból raboltak el, majd előkerülését követően 20 éves korában több késszúrással öltek meg. Ugorva az időben mindenki emlékszik még a 2006-ban előkerült Natascha Kampuschra, akit még 1998-ban rabolt el Ausztriában egy Wolfgang Priklopil nevű férfi, aki aztán 8 évig fogva tartotta és szexuálisan abuzálta (kihasználta) a gyermeket. A lány előkerülése után azzal sokkolta a környezetet, hogy Natascha felvállalta, hogy a saját egyetértésével létesített Prikopil vele szexuális kapcsolatot.

A gyermekrablásoknak különböző okai vannak. Míg Kaspar Hauser története politikai összeesküvést sejtet, addig Natascha Kampucht egy pedofil rabolta el. A leggyakoribb gyermekrablásokat mégis szervezetten követik el. Köztük a szexuális bűnszervezetek piacára kerülnek a legtöbben és modern korunkban a szervkereskedők áldozataivá válnak az elrabolt gyermekek.

Mostani esetmagyarázatom azonban egy ezektől merőben eltérő témakört jár körül, méghozzá egy a gyermek utáni vágyból eredő gyermekrablás lélektani hátterét boncolgatom.

Esetünkben Kamiyah Mobleyt az alvó édesanyja mellől rabolták el, méghozzá egyenesen a kórház szülészeti osztályáról a születését követően kisvártatva. Elrablója nővérnek öltözött és egyenesen az édesanyja karjaiból emelte ki a gyermeket, majd hazavitte és 18 évig sajátjaként nevelte őt. A sors fintora, hogy a kislány abba a középiskolába került, ahová leánytestvére is járt és a két lány közötti hasonlóság olyan szembetűnő volt, hogy a lányok és az osztálytársak is rögtön valamiféle rokoni szálat feltételeztek. Mi több Kamiyah testvére hazavitte újdonsült barátnőjét, ahol az édesanyja azonnal felismerte a saját gyermekét és DNS-tesztet csináltattak, ami kimutatta, hogy igazuk volt és így került elő a 18 éve elrabolt gyermek.

Túl a filmbe illő történeten, mi zajlott-zajlik a háttérben?

A következő gondolataim támadtak, hogy mi vezethet arra valakit, hogy gyermeket raboljon magának? A következő feltételezések jutottak az eszembe: Gloria Williams, aki elrabolta, majd sajátjaként nevelte Kamiyaht 18 évig meddő lehetett. Mire tettét végrehajtotta, már 33 éves volt és feltehetően mindent megtett azért, hogy saját gyermeke szülessen, aztán szembesülnie kellett a ténnyel, hogy nem lesz utódja, ami olyan lelki megrázkódtatás volt, amivel nem volt képes szembenézni. Ki tudja, talán tönkre ment ez miatt a párkapcsolata is és ez már két olyan trauma, ami egy idegrendszerileg gyenge embert végletes gondolatokra késztethet. Hogy miként manifesztálódott a gondolat és vált tervvé, majd határozódott el benne, hogy a kivitelezésig megvalósítsa gondolatát?

Kamiyah Mobley (balra) a nővel, akit mindvégig az anyjának hitt (Forrás: Facebook)

Kamiyah Mobley (balra) a nővel, akit mindvégig az anyjának hitt (Forrás: Facebook)

Gloria intelligens nő volt. Járatos a személyiség tolvajlásban, ha a személyiséget nem is magának lopta, hanem elrabolt gyermekének. A gondolat már évekkel a tett előtt megfogalmazódott és tervezésre volt szüksége. Ismernie kellett a kórházak működését, hiányos ellenőrzését, hogy köpenyben, mint egy negatív főhős egy filmből belépjen a kórház kapuján és véletlenszerűen elemeljen egy gyermeket, akit immár a sajátjaként nevelhet. Személyiségében zárkózottnak kellett lennie, kevés kapcsolattal, elszigeteltségben kellett, hogy éljen, hiszen ha lett volna komoly környezeti kapcsolódása, akkor feltűnt volna a körülötte lévőknek, hogy hirtelen lett egy gyermeke.

Ahhoz, hogy egy ilyen tervet végrehajtson valaki, bele kell, hogy olvadjon a környezetébe. Pszichológiai értelemben súrolhatja a szociopata kórképét. Egy ilyen lelkiismeret nélküli ember, milyen nevelést adhatott az elrabolt kislánynak?

Számtalan kérdés vetődik fel bennem, hogy a legtöbb gyermekrablás áldozata valamilyen szempontból kínzatásnak is ki van téve. Vajon Kamiyah milyen életet élt? Milyen neveltetést kaphatott és mikor kiderült a valóság miként érintette a lányt ? Milyen hosszútávú következményei lesznek a történteknek a kislány életében?

Számtalan hasonló kérdés felmerül, melyre majd az idő adja csak meg a választ. Kíváncsian várjuk, hogy az elmeszakértői vizsgálat mit mutat majd ki az elrabló nőnél és milyen büntetési tétel vonatkozik ide?

Végkövetkeztetésként azt gondolom, hogy szinte védtelenek vagyunk az ilyen bűnözőkkel szemben, hiszen annyi helyszín van, ahonnét gyermeket lehet lopni, amire nem lehet felkészülni. Csak remélhetjük, hogy a történtek már annak idején szigorításokhoz vezettek, hogy a szülészeti és gyermekosztályokon komolyabb biztonsági előírásokat vezessenek be, hogy ne fordulhasson elő többet ilyen bűntény.

Legutóbbi cikkeink

Tettes legyek vagy áldozat? – Doszpot Péter és Antal Gábor előadása
2017. május 3.

5 kérdés, 5 válasz – Doszpot Péter
2017. április 24.

Konfliktus és kompromisszum – Almási Kitti előadása
2017. április 19.

5 kérdés, 5 válasz – Nyakas Gábor
2017. március 27.

5 kérdés, 5 válasz – Hevesi Krisztina
2017. február 22.